Az olasz David di Donatello díjkiosztó ünnepségen Bud Spencer és Terence Hill életműdíjat vett át...
Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!
és itt egy fordítás, hogy miről is szól a videó:
Azt mondja h minden évben adnak az életműért is adnak ilyen Dávid-díjat, ez idén is így van, erre jelölték a legendás duót is (és ők is nyerték). Aztán megállapítja a csóka h a 100 legnagyobb bevételt hozó mozifilm közül 10 az ő filmjük. Ezért külön is érdekes, hogy noha a pénzbevételek terén is sikereket értek el, mégse volt soha jellemző egyetlen filmjükben sem a közönségesség. Már pusztán ezért megérdemelnék a Dávid-díjat.
Aztán meginterjúvolja ezt a rendezőt (ha jól értettem) is, aki elmeséli a történetet, hogy hogyan talált rá a két főszereplőjére. Egész véletlenül talált rá, kereste kereste, hogy kinek adhatná a szerepet, majd megkérdezték tőle h gondolt-e a Bud Spencerre, és akkor meghallgatta és fel is vette gyorsan.
Aztán odaadott egy levelet a bemondónak, hogy van egy tartozása még e két "fiatalember" felé, úgyhogy megkérte, hogy olvassa fel nekik a levelét.
"Kedves Pinocchio... na jó, csak vicceltem. Kedves Bud Spencer és Terence Hill, már egy ideje fejemben van, hogy írjak Nektek egy bocsánatkérő levelet. Mikor fiatal voltam, meggyőződésem volt, hogy a mozinak olyannak kéne lennie, hogy golyókra és csillagokra lehessen bontani, vagyis legyen egy szórakoztató mozi, meg egy tartalmas, minőségi mozi. Aztán öreg koromra rájöttem, hogy a világot nem csak a kultúra fogja megmenteni, és nem is a szépség, hanem az öröm és a boldogság. Az öröm, a béke gondolata, amit egy kiadós nevetés közvetíthet, ugyanúgy művészeti alkotás, és kultúrát közvetít, sőt még az egészségnek is jót tesz. Örülök tehát, hogy Bud Spencernek és Terence Hillnek, kiváló színészeknek, és igazi gentlemaneknek, rengeteg felejthetetlen történet hőseinek
Most aztán megköszönik a díjat, először Terence Hill köszöni, hogy eddig szponzorálta őket a csóka, és egy személyes gondolatot is mondd Ermanonak: "Többet ér egy kávé egy jóbaráttal, mint százezer könyv." Ez a gondolat végigkísérte őt az élete során. Ma este pl. ellopták a pénztárcáját, amiben sereg értékes irata volt, azonban most is arra gondolt: többet ér egy kávé egy jóbaráttal, mint egy pénztárca, akármennyi fontos dolog is van benne.
Műsorvezető: "Mindenesetre aki megtalálja Terence Hill pénztárcáját, az hagyja a fenébe a kávét és hozza szépen vissza neki." (Bud Spencer kerek szemekkel áll.)
Műsorvezető: "Neked ezt nem mondta?"
Bud: "Nem, nem mondta."
Terence: "Hát persze, hogy nem mondtam, most történt velem az este."
Bud: "Hádde akkor is el kell mondanod, hé!"
Terrence: "De hát most történt, a köztársasági elnök és az Ermanoval való találkozások között."
Műsorvezető: "Hát nem is csodálom... nézzék meg ezeket a gyanús arcokat itt."
Bud: "Én először is szeretnék bemutatkozni, Bud Spencer vagyok művésznéven, egyébként Carlo Pedersoli. Nem rég váltam színésszé ennek a kedves Úriembernek, Ermano Olminak köszönhető
Műsorvezető: "Dehát ha nem a Napolitano volt (olasz közt. elnök), akkor csak ő lehetett!"
Bud: "Szóval neki köszönhetem, hogy 110 film után színész lettem. Vele is 16-ot csináltam (Terrence-re mutatva), de ő egy színész. Én csak egy szereplő vagyok."
Műsorvezető: "Az igaz, hogy Téged Fellini is fel akart kérni az egyik filmjébe?"
Bud: "Igen, de meztelenül kellett volna benne játszanom, úgyhogy azt nem vállaltam el. Nade a viccet félretéve, minden ami itt ma történik, az rettenetesen megható a számomra. Hogy elérkezhettünk az olasz Oscar-hoz, ez mind fantasztikus. Ráadásul pont vele... mi vagyunk az egyetlen páros a világon akik soha sem veszekedtek egymással."
Műsorvezető: "Nos Bud, azért lassan beesteledik, szóval... megígértem a közönségnek, hogy karácsony előtt még hazamehetnek, de ha így folytatod...
Bud: "Hát én végeztem."
Műsorvezető: "Akkor meg mit állsz még itt?"
Bud: "Várom, hogy mondd h végeztünk."
Műsorvezető: "Nos akkor VÉGE. Bud Spencer és Terence Hill!"
| < Előző | Következő > |
|---|
