Bud Spencer
1929.10.31 – 2016.06.27
„Azt hiszem, ezt az urat nem kell bemutatnom, de valamit mégis…”
Bud Spencer életéről rengeteg információ található az interneten, könyvekben és interjúkban, ezért mi nem törekszünk a teljességre. Ezen az oldalon egy rövid összefoglalót és a legfontosabb hivatalos források linkjeit gyűjtöttük össze nektek.

A magánember – Carlo Pedersoli
Bud Spencer (eredeti nevén Carlo Pedersoli) 1929. október 31-én született Nápolyban – már világra jöttekor súlyos egyéniségnek számított a maga 6 kilójával. Két és fél évesen szökött meg először otthonról, nagy felfordulást okozva a békés családban. Nyolc évesen a helyi úszóklub tagja lett, ami meghatározta későbbi sportolói karrierjét.
Carlo édesapjának vasgyára volt a kikötőben, ám amikor az üzem előtt horgonyzó hajó felrobbant, megpecsételődött a vállalkozás és a családi vagyon sorsa. Tizenegy éves korában a család felkerekedett, otthagyták Nápolyt és Rómába költöztek. Az ifjú Pedersoli nagyon jól haladt az iskolában: ötévesen járta az 1. osztályt, és az 5. osztályt kihagyva került a gimnáziumba. A középiskolában ismét kihagyhatott két évet, hogy tizenhat évesen már a római egyetem vegyészkarán tanuljon. A nők korán felfigyeltek rá sudár termete miatt, sokkal idősebbnek látszott a koránál. (Állítólag 14 évesen, egy piroslámpás házban került először közvetlen kapcsolatba a női nemmel.)
1947-ben a család elhagyta Olaszországot, Brazíliában éltek néhány évig, ezért Carlo kénytelen volt megszakítani a tanulmányait. 1950-ben tértek vissza Olaszországba, ahol a fiatalember folytatta sportolói karrierjét és félbemaradt tanulmányait – igaz, már nem vegyésznek, hanem jogásznak készült. Elvégezte ugyan a jogot, de mivel nem volt sok kedve a pályához, gondolt egyet és felült egy Venezuelába tartó repülőgépre. Két és fél évig autóút építésével foglalkozott az őserdőben, majd az Alfa Romeónál dolgozott Caracasban.
Még Rómában ismerkedett meg későbbi feleségével, Mariával, akivel folyamatosan levelezett, míg haza nem utazott, hogy elvigye magával Venezuelába. Későbbi apósa (Giuseppe „Peppino” Amato filmes, többek között Fellini, De Sica, Rossellini és Fernandel filmjeinek producere) ellenezte az áttelepülést Dél-Amerikába, így a pár Rómában maradt.
1960-ban meg is tartották az esküvőt. Carlo ekkoriban dalokat szerzett, szövegeket írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, autót és festéket árult, de lassan beindul filmes pályája is. 1967-ben, vízilabdás karriere befejeztével forgatta első westernfilmjeit immár Bud Spencer művésznéven a későbbi jó baráttal, Terence Hill-lel. Három gyermeke született: Giuseppe, Christine és Diamante. Megalapította a Mistral Air légitársaságot, és tulajdonosa volt egy gyermekruhákra szakosodott textilgyárnak is, amelynek termékeit maga tervezte. Nevéhez fűződik a Bud Food étteremlánc is, amely olasz ételekre specializálódott. Születtek unokái is: Carlo, Nicolo és Alessandro.

A sportoló
Dél-amerikai kitérője után 1948-ban kezdte újra sportpályafutását: mellúszásban rögtön olasz bajnoki címet szerzett. 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel (59:50 1950. Szeptember 19). Ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal európa-bajnoki címet nyert, amelyet két évvel később olimpiai ezüsttel toldott meg. 1956-ban, a melbourne-i olimpia után vonult vissza.


A színész
Színészkarrierje 1950-ben kezdődött: a Rómában forgatott, Oscar-díjas Quo vadis című filmben alakított római őrt. 1967-ben vállalt először szerepet Giuseppe Colizzinál az Isten megbocsát, én nem című alkotásban. Ezt a művet 59 másik követte.
Legkedveltebb filmjeiben partnerével, Terence Hill-el verte laposra a gengsztereket, de önállóan – főleg a nápolyi Piedone felügyelő szerepében – is világszerte népszerű volt. Spencernek azonban vígjátéki szerepei mellett van egy komolyabb, kevésbé ismert oldala is: elismert karakterszínészként az olasz filmgyártás nagyjaival dolgozott együtt. Szerepelt a sötét alkotásairól ismert Dario Argento westernjeiben (pl. Five Men Army) és egy kiváló giallójában (Four flies on grey velvet – 4 mosche di velluto grigio), valamint Carlo Lizzani bűnügyi filmjében (Sötét Torino) is.
A ’90-es évek elején felhagyott a „csihipuhi filmekkel”, inkább tévésorozatok magányos nyomozójaként (Extralarge, Big Man) tett igazságot.
Réz András, magyar filmesztéta így írt róla 1989-ben:
„ Számomra Bud Spencer tündöklő pályafutása hetvenakárhányban kezdődött,amikor nálunk is bemutatták 1973-as filmjét, a Piedone, a zsarut… Bud Spencer azóta egyes számú sztár lett a magyar mozikban. Az emlékezetes Rizzo-alakítás óta volt már autóversenyző és spagetti-westernek hőse, az amerikai futball géniusza, és lámpából előbújt szellem. Nem is tudom, akadt-e még olyan filmsztár, aki ekkora hatással lett volna a magyar mozikultúrára.”
A zenész
Bizonyára többen észrevették már, hogy Bud Spencer néhány filmben énekel is: többek között az Én a vízilovakkal vagyokban, a Charlestonban és a Bulldózerben. Remélem, a Különben dühbe jövünk kórusjelenetét sem kell senkinek külön bemutatni.
Az éneklést bizonyára korán megszerette, hiszen – ahogy Dr. Kárpáti György is írja – már filmes bemutatkozása előtt is dalolt egyet a magyar vízilabdásoknak.


Az író
2010. május 27-én-Bud Spencer szerzőként indít egy új karriert, miután Olaszországban megjelenik önéletrajza. Még ugyanebben az évben Magyarországon is kiadják könyvét. 2012-ben, a második könyv, „80 év alatt a Föld körül – Önéletrajzom második része” címen jelenik meg az olvasó közönség elött.
2014 októberében Bud nemcsak 85. születésnapját ünnepelte, hanem ki is adták Bud harmadik könyvét. A címe “Eszem, tehát vagyok – Mangio Ergo Sum – Ètel- és életreceptek”. Összesen négy könyvet jegyez Bud és mindegyik megvásárolható magyarul is az Open Books honlapján




